Kép: Stephan Schmitz - schmitz_illustration

Jordan és munkatársai a Journal of Clinical Psychology márciusi számában megjelent tanulmányukban arra utalnak, hogy a depressziós tünetek két jelenséggel állnak összefüggésben: A negatív érzelmi interferenciával és a boldogságtól való félelemmel. A tanulmány bemutatása előtt hadd magyarázzam el a negatív érzelmi interferencia és a boldogságtól való félelem jelentését.

Negatív érzelmi jelenség a depresszióban, szorongásban és traumában

A poszttraumás stressz zavarral (PTSD) kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy sok traumát átélt személy gyakran reagál negatív érzelmekkel (pl. szorongás, bűntudat, szégyen) az élvezetes ingerekre és a pozitív eseményekre. Ezt nevezik negatív érzelmi jelenségnek.

Ezek a tolakodó negatív érzelmek eltántoríthatják a traumatizált egyéneket attól, hogy a jövőben élvezetes tevékenységeket folytassanak. Az élvezetes tevékenységek elmaradása csökkenti az öröm és a boldogság megélésének valószínűségét, és növeli a depresszió valószínűségét.

A szorongásos és különösen a depressziós betegek hasonló tendenciákat mutathatnak. Miért? A jutalom leértékelési elmélet szerint a szorongó és depressziós betegek aktívan elkerülik és leértékelik a pozitív és jutalmazó tevékenységeket, mivel a múltban az élvezetes tevékenységek és a negatív érzelmek, például a bűntudat, a szégyen, a frusztráció és a csalódottság között asszociációkat hoztak létre.

Depresszió és a boldogságtól való félelem

Az ehhez kapcsolódó jelenséget boldogságtól való félelemnek nevezik. (A boldogságtól való félelem skálát itt találja).

A boldogságot és az örömöt nem mindig élik meg kellemesnek, sőt néha ijesztőnek élik meg őket. A boldogságtól (és más pozitív érzelmektől) való félelemnek számos oka lehet, többek között:

-az a meggyőződés, hogy az ember nem érdemli meg, hogy boldog legyen

-a veszteségtől való félelem (azaz a boldog érzések vagy a boldog érzések okainak, például a pénznek vagy a barátoknak az elvesztésétől való félelem)

-a boldogságot gyakran kevésbé intenzívnek és ezáltal visszataszítóbbnak élik meg, mint a boldogtalanság ismertebb érzéseit

-a boldogság és a szorongató események közötti összefüggések, amelyek a boldogság érzésének megtapasztalása idején vagy nem sokkal azután következtek be, hogy a boldogság érzését megtapasztalták

Továbbá, egyes depressziós egyének "gátolják a kielégülés minden formáját a családjuk és a kultúrájuk által erősen őrzött tabuk miatt..." (1362. o.).

Példaként Gilbert és munkatársai egy olyan páciens esetét mesélik el, akinek az édesanyja agorafóbiában szenvedett, és aki visszaemlékezett arra, hogy "gyakran izgatott volt, hogy elmegy a tengerpartra vagy filmet nézni, csakhogy az édesanyja az utolsó pillanatban pánikrohamban tört össze, ami vitákat váltott ki az apjával". Ennek eredményeképpen a beteg megtanulta, hogy "jobb, ha nem várja a dolgokat".

A negatív érzelmi jelenség, boldogságtól való félelem és depresszió: A tanulmány

Térjünk most rá Jordan és munkatársai tanulmányára.

A minta 476 amerikai lakosból állt (79 százalékuk fehér). Az adatokat kilenc hónap alatt három időpontban (2., 3. és 4. időpont) gyűjtötték:

2. időpont: 375 (266 nő; átlagéletkor 40 év; 18 és 76 év közötti tartomány)

3. időpont: 292 (209 nő; átlagéletkor 41 év; 18-75 év közötti tartomány)

4. időpont: 220 (153 nő; átlagéletkor 43 év; 20 és 77 év közötti tartomány)

A résztvevők az alábbiakban ismertetett három mérést töltöttek ki.

1. A boldogságtól való félelem skála (FHS): A jelenlegi vagy jövőbeli boldogsággal kapcsolatos szorongásokat méri.

Minta itemek: "A jó érzések sosem tartanak örökké", "Ha jól érzed magad, akkor elengeded az éberségedet" és "Aggódom, hogy ha jól érzem magam, akkor valami rossz történhet".

2. Hedonikus deficit és interferencia skála (HDIS): Annak felmérése, hogy az anhedónia (a boldogság megélésének képtelensége) negatív érzelmekkel jár-e együtt.

Minta itemek: "Azt mondaná, hogy nem képes... az érdeklődés, a lelkesedés és az izgalom érzéseit megtapasztalni, még akkor sem, ha megpróbálja, és akkor sem, ha jó dolgok történnek az életében?" és "Amikor pozitív események történnek az életében: "lefagyva" érzi magát, mintha nem tudna érzelmeket és érzéseket érezni?".

3. A depressziós tünetegyüttes gyors leltára, önbevallásos kérdőív (QIDS-SR): A depressziót értékeli; a tételek az alvásra, étvágyra, súlygyarapodásra vagy -csökkenésre, szomorú hangulatra, koncentrációs problémákra, érdeklődésvesztésre, pszichomotoros változásokra, önkritikára és fáradtságra vonatkoznak.

Mit talált a tanulmány

Az eredmények azt mutatták, hogy a negatív érzelmi jelenség és a boldogságtól való félelem összefügg, bár nem azonosak. Ezenkívül egymástól függetlenül kapcsolódtak a depresszióhoz, a pozitív érzelmekhez és a pozitív érzelmek megélésének képtelenségéhez.

Konkrétan, a nagyobb negatív érzelmi jelenség és a boldogságtól való félelem előre jelezte a depressziós tünetek növekedését.

Az adatok továbbá azt mutatták, hogy a negatív érzelmi interferencia és a boldogságtól való félelem két depresszióhoz vezető utat jellemzett:

1. A negatív érzelmi interferencia: Néha az emberek képtelenek pozitív események után jó érzéseket átélni, mert erőteljes negatív érzelmeket élnek át.

2. A boldogságtól való félelem: Néha az emberek aktívan elkerülik a jó érzéseket, mert a pozitivitást veszélyesnek tartják.

Ezek az útvonalak eltérnek a depresszió korábbi konceptualizációitól, amelyek szerint a depressziót a negatív érzelmekre való érzékenység vagy a pozitív érzelmek hiánya okozza - akár biológiai rendellenességek, elfogult kogníciók, rumináció (egy problémában való megrekedés, ismétlődő, passzív gondolkodási mód – Buda Christina),vagy más tényezők miatt.

Ehelyett a jelen eredmények azt sugallják, hogy (legalábbis néhány) depressziós ember elnyomja vagy aktívan tompítja a pozitív érzelmekre adott reakcióit a negatív érzelmi interferenciája vagy a boldogságtól való félelme miatt.

A boldogságérzet (vagy a boldogságforrások) elkerülése kezdetben védő mechanizmusnak tűnhetett a traumatizált vagy depressziós betegek számára, talán a boldogság és a szorongató vagy traumatikus élmények közötti múltbeli asszociációk miatt. Mindazonáltal a boldogság elkerülése ahhoz vezethet, hogy valaki reménytelennek érzi magát, és kevesebb örömöt tapasztal az életben. Ez pedig gyakran hozzájárul a depresszió kialakulásához, fenntartásához vagy súlyosbodásához.

Amit elviszünk magunkkal

Ha a jövőbeni kutatások megismétlik a jelenlegi eredményeket – vagyis, hogy a negatív érzelmek interferenciája és a boldogságtól való félelem előrejelzi a depressziós tüneteket -, akkor a depressziós betegeknek kínált általános terápiákat módosítani kell.

Például a kognitív viselkedésterápia, amely a negatív gondolatok és meggyőződések megkérdőjelezésére helyezi a hangsúlyt, nem feltétlenül foglalkozik a depressziós betegek pozitív ingerekre adott szorongás-élményével vagy a pozitivitás elkerülésével kapcsolatos előítéletekkel. Nem tanítja meg a depressziós betegeket arra sem, hogyan élvezzék a pozitív élményeket.

Szerencsére néhány újabb beavatkozás, mint például a pozitív affektuskezelés és az augmentált depresszió terápia megkísérli kezelni ezen aggályok némelyikét.

​

Forrás:

Emamzadeh A. (2021). Are Depressed People Afraid of Happiness?. Psychology Today.