A társas kapcsolatok alapvető fontosságúak egészségünk és jóllétünk szempontjából. A párkapcsolati problémák a pszichológiai segítségnyújtás igénybevételének legfőbb okai között szerepelnek. Az érzelmi fókuszú terápiát (EFT - emotionally focused therapy) az 1980-as években fejlesztették ki a párok megsegítésére. Vera Meier Aware Psychologie Magazin cikkében erről olvashatunk.

 

A leánykori álmodozások arról szólnak, hogy egy életre szóló, örök szerelemünket, ráadásul empirikus bizonyíték is szolgál arra, hogy a társas kapcsolatok minősége és mennyisége szoros kapcsolatban áll mind a fizikai, mind a mentális egészséggel.

Így a pozitív kapcsolatok összefüggésbe hozhatók a rugalmassággal és az általános jólléttel. A magány és a kapcsolati problémák viszont olyan mentális betegségek kockázati tényezői, mint a depresszió, a szorongásos zavarok, a poszttraumás stressz zavar és a kábítószerfüggőség (Johnson, 2019; Pietromonaco & Collins, 2017). 

 

Az EFT alapfeltevései

 

A párterápia korai megközelítésekben a hangsúly elsősorban a partnerek viselkedésének megváltoztatásán volt, hogy a lehető leggyorsabban csökkenjen a párkapcsolati konfliktus. Ezzel szemben az EFT, vagyis az érzelmi fókuszú terápia, amelyet Sue Johnson és Leslie Greenberg fejlesztette ki az 1980-as évek elején, mint az első, elméletileg kellően megalapozott párterápiát, a felnőttkori kötődéselméletet hozza be a terápia fókuszába. Hiszen ahogy a kisgyermekeknél is alapvető szükséglet a szülőhöz való biztonságos kötődés, úgy az egészséges, működő párkapcsolat alapját is biztonságos kötődés határozza meg.

A kötődéselmélet terminológiája szerint az adott partner ideális esetben biztonságos menedékként és biztos bázisként jelenik meg. Elvárás, hogy veszély és szorongás idején biztonságérzetet nyújtson (Shaver & Mikulincer, 2009b). – írja Meier.

 

„Azonban, ha egy párkapcsolatban sérül az az elvárás, vagyis, hogy az elsődleges gondozó, azaz a partner, az nehéz időkben nem gondoskodik rólunk és nyújt védelmet, aktiválódik a kötődési szorongás (Shaver & Mikulincer, 2009a). Az EFT elméleti alapgondolata szerint ebben a helyzetben kezdetben az a félelem merül fel, hogy többé nem szeretnek, elutasítanak vagy elhagynak bennünket. Az ilyen félelmek pedig negatív érzelmeket váltanak ki, amelyek később merev és destruktív viselkedési tendenciákhoz vezetnek a párkapcsolatban. Ezeknek a viselkedéseknek a tényleges célja a kötődési biztonság visszaszerzése (Johnson, 2012, 2019; Johnson et al., 2005).”

 

Az EFT beavatkozás folyamata

 

Az EFT középpontjában a rosszul rögzült interakciók felismerése áll, majd a hozzáférhetőség kialakítása által az elhidegült párkapcsolatban a biztonságos kötődés újjáépítése vagy megerősítése érdekében (Johnson, 2012; Wiebe & Johnson, 2016). Maga a terápia három szakaszra osztható és 8-20 ülésig tart.  

 

Az első fázis a deeszkalációs fázis, ahol a terapeuta nyomon követi és átgondolja a pár jelenlegi interakciós mintáit, azonosítva a negatív ciklusokat. Ez fontos ahhoz, hogy a felismerés által olyan intervenciókat tudjon létrehozni, amik aztán megalapozottan segítik a pár kötődésének az újjáépítését.

 

Amint a probléma gyökerét sikerült azonosítani, tovább lehet lépni a második, vagyis az újra egymásra találás fázisába, „ahol a terapeuta először arra ösztönzi a partnereket, hogy azonosítsák és játsszák el a negatív interakciós ciklusokkal kapcsolatos mélyebb kötődési szükségleteiket és félelmeiket, és nyíltan és kifinomult módon fejezzék ki azokat.” Ez a fázis arra hivatott, hogy a partnerek korábbi sérülései miatt kialakult blokkok és reakciókat mögött meghúzódó érzések láthatóvá váljanak a partnerek számára, így „a harag és a hibáztatás helyett olyan konstruktív válaszreakciót váltunk ki, mint az együttérzés. A cél a kapcsolat és a törődés új, konstruktív ciklusainak a létrehozása, amelyek végső soron elősegítik a biztonságos kötődés (újra)építését (Johnson, 2012; Wiebe & Johnson, 2016).”

 

A harmadik és egyben utolsó fázis végül a megdolgozott érzelmek konszolidálására és integrálására összpontosít, ahol a terapeuta segítségével ennek az önreflexiós szakasznak az a célja, hogy a párnak ellenálló képességet és önhatékonyságot adjon a hosszú távú egészséges kapcsolat megteremtése szempontjából (Johnson, 2012; Wiebe & Johnson, 2016). – olvasható Meier cikkében.

 

Amikor az EFT sem tud segíteni

 

Sajnos nem minden párkapcsolati zavar orvosolható az párterápia útján. Mindenképpen fontos, hogy a pár mindkét résztvevője motivált legyen a változásban, esély csak ekkor van a kapcsolat megmentésére.

Mindemellett alapvetően két olyan ellenjavallat létezik, ami a párterápia megkezdése ellen szól, ez a fizikai vagy pszichológiai erőszak jelenléte vagy fenyegetése a párkapcsolaton belül, illetve az egyik személy aktív addiktív viselkedése, hiszen egy érzelmileg megterhelő szituáció még jobban elmélyítheti a függőség mértékét, ami viszont aláássa a partnerek közötti alapvető bizalmat és közelséget (Furrow, Johnson és Bradley, 2011).

 

Amennyiben a pároddal úgy érzed, hogy támogatásra lenne szükségetek, és az EFT szimpatikus számotokra, a témáról többet olvashattok, és kérhettek segítséget itt: https://www.eft-parterapia.hu

​

Forrás:

Meier V. (2020). Emotionally Focused Therapy für Paare. Aware Magazin für Psychologie.

https://aware-psychologiemagazin.ch/2020/03/18/emotionally-focused-therapy-fur-paare/

Furrow, J. L., Johnson, S., & Bradley, B. A. (2011). The emotionally focused casebook: New directions in treating couples (1st ed.). New York, NY: Routledge.

Johnson, S. (2012). The practice of emotionally focused couple therapy: Creating connection (2nd ed.). New York, NY: Routledge. 

Shaver, P. R., & Mikulincer, M. (2009a). An overview of adult attachment theory. In J. H. Ohegi & E. Berant (Eds.), Attachment theory and research in clinical work with adults (pp. 17–41). New York, NY: Guilford Press.

Wiebe, S. A., & Johnson, S. (2016). A review of the research in emotionally focused therapy for couples. Family Process, 55(3), 390–407. https://doi.org/10.1111/famp.12229