„Helyesen viselkedem? Elég keményen próbálkozom? Elég jó vagyok?

A legtöbb ember ismeri az önbizalomhiányt, néha jobban, néha kevésbé kifejezett formában. Nem csoda, hogy a témával kapcsolatos tanácsadó és coaching könyvek és virágzanak. De: ki lehet-e beszélni a bizonytalanságot? És ez a bizonytalanság nem árul-e el valami fontosat az adott személyről is?” Többek között erről és az „elég jó vagyok?” jelenségről ír cikkében Carola Kleinschmidt, a Psychologie Heute magazinban.

 

Az első és legfontosabb megállapítás, miszerint az önbizalomhiány az aktuális és az ideális én közötti eltérésből fakad. „Az önbizalomhiány nem új jelenség. William James amerikai pszichológus és filozófus már 1890-ben leírta az önbecsülés és az önbizalomhiány alapjait a pszichológia alapelvei című életművében, gondolatai pedig a mai napig érvényesek.”

 

Az aktuális és az ideális szelf, vagyis az énkép valójában azt jelenti, ahogyan a jelenben látjuk, illetve ahogyan látni szeretnénk magunkat, amivé válni szeretnénk.

 

„Ennek a képlete egyszerű: Minél nagyobb a különbség a reális és az ideális én között, annál nagyobb az önbizalomhiány. Az, hogy valóban jónak tartjuk-e magunkat - vagy minden cselekedetünket és létezésünket javításra szorulónak tartjuk -, egy erősen szubjektív értékelés eredménye.” írja Kleinschmidt.

 

Az önbecsüléshez tehát fontos e két énkép közti kapcsolat, amihez viszont önismereti munkára van szükség.

Az önismeret önmagunk megértésére irányul és azt jelenti, hogy a személynek reális képe van saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, ismeri viselkedésének rugóit, hátterét, motívumrendszerét, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását (Pálffy, 1989).

Amennyiben tehát pedig elegendő önismerettel rendelkezünk, hozzásegít majd minket az önelfogadáshoz, így az ideális és a reális énünk egymáshoz való közelebb kerüléséhez.

 

Ha valaki pedig önbizalomhiánnyal küzd, azt jóra is lehet fordítani. "Az önbizalomhiány arra késztet, hogy jobban felkészülj, vagy hogy a reális lehetőségekhez igazítsd az elvárásaidat" - mondja Astrid Schütz, a bambergi Egyetem személyiségpszichológusa. Így a bizonytalanság is egy értékes képesség, hiszen ilyenkor észrevesszük a hiányosságainkat, ami fejlődésre buzdít, s végső soron egy konstruktív irányba terel minket. Tehát nem feltétlen az önbizalomhiánnyal van gond, hiszen ez sok szempontból értékes erőforrást is jelenthet, ha az adott személy a saját maga fejlődésére használja, a gondot sokkal inkább a destruktív önbizalomhiány megnyilvánulása okozza.

​

Forrás:

Kleinschmidt C. (2019). Bin ich gut genug?. Psychologie Heute.

https://www.psychologie-heute.de/leben/artikel-detailansicht/39877-bin-ich-gut-genug.html

Dr. Pálffy, K. (1989). Bevezetés a pszichológiába. Tankönyvkiadó vállalat. Lektorálta Dr. Kalmár Magda és Dr. W. Mikó Magdolna