"Mindig csak magadra gondolsz"
Hangzik el Wolfgang Schmidbauer párdinamikáját elemző új könyvében
Marc Rackelmann • Psychologie Heute • 2021. április 02.
Buda Christina fordításában és szerkesztésében
Kép: Natalia Ramas
A párkapcsolatok sosem egyszerűek, s minél több ideje tart, annál több lehetőség adódik a konfliktusokra, de természetesen azoknak a kezelésére is. Örökzöld léténél fogva, ehhez a témához sokan szívesen nyúlnak, úgy, mint Wolfgang Schmidbauer is, az ismert pszichoanalitikus és párterapeuta, aki a párdinamikáját elemző könyvében vizsgálja ezt a témát.
„Mindig nekem kell mindent megcsinálnom!” „Nem állsz ki mellettem!” „A szex rabja vagy!” – „Amikor az ehhez hasonló mondatok egy párkapcsolaton belül túl gyakorivá válnak, általában az ezt követő szemrehányásokra sem kell már tól sokat várni. A feszültséggel teli párkapcsolatokban ezek a mondatok uralják a kommunikációt, és a párterápiákban is mindennapos témának számítanak az ehhez hasonló megnyilvánulások.”
Schmidbauer a házaspár viszonyát egy olyan épülethez hasonlítja, amelynek építési tervét - a múlttal ellentétben - már nem a hagyomány vagy a vallás határozza meg, hanem a pár szabad elképzelései. Azonban a vágy, hogy valami biztos alapokon álló helyen éljünk, feszültséget kelt: "A stabilitásban való élet ugyan kényelmet és biztonságot nyújt, de ezt a többé-kevésbé elnyomó normák és kötelezettségek árán teszi." – írja Marc Rackelmann a Psychologie Heute magazin szerzője.
Ahogy korábban már említettem, a kapcsolat során elkerülhetetlenül felmerülnek feszültségek. A gond akkor adódik, amikor ezeket általában a másik fél nem megfelelő magatartásának számlájára írjuk, és szemrehányás formájában küldjük vissza a feladónak. Ezeket a vádaskodásokat pedig sikertelen kísérleteknek könyvelhetjük el arra vonatkozólag, hogy helyreállítsuk az eredetileg szimbiotikus párkapcsolati viszonyt.
A kijózanító eredmény
"Talán, ha a partnert rendre utasítjuk, minden vissza fog térni a régi kerékvágásba?" – teszi fel a kérdést Rackelmann. De természetesen tudjuk, hogy egy ilyen próbálkozásra a reakció általában vagy az ellenszegülés vagy a visszahúzódás, amely csak tovább fokozza a kapcsolat feszültségeit.
De akkor hogyan lehet ezt mégis ellensúlyozni?
Sajnos Schmidbauer könyvében erre nem kapunk választ. Annak ellenére, hogy a könyvben az összes fejezet egy külön szemrehányásnak van szentelve, s Wolfgang Schmidbauer sikeresen szemlélteti is azokat a pszichológiai tényezőket és családi háttereket, amelyek a különböző konstellációkhoz és dinamizmusokhoz vezetnek, teszi ezt szórakoztató stílusban, mégis megválaszolatlanul hagyja a központi kérdést, hogy hogyan lehet a párkapcsolati gödörből kimászni, vagy a kimászni vágyó párokat támogatni. Ahogy Rackelmann összefoglalja a következő példán keresztül, miszerint „A pszichoanalitikus kezelés képes feltárni a rendellenességek gyökerét. De gyógyulást nem ígér.", így szerinte hasonlóan hasznos tanács lenne az is, ha a szerző egy anorexiás lánynak azt javasolná: egyszerűen egyen többet.
Tehát a tény, hogy a könyv nem mutat kiutat a vádaskodó párkapcsolati szituációkból, komoly hiányosság, azonban egy szórakoztató olvasmánynak kiváló elfoglaltság lehet.
Forrás:
Rackelmann M. (2019). "Du denkst immer nur an Dich!". Psychologie Heute.